Mellnagyobbítás

Mellnagyobbítás

Miután az emberiség tudatra ébredt, a női mell a szexualitás, és nőiesség szimbóluma lett. Így érthető, hogy minden nő gyönyörű mellekre vágyik. A nők 70% a nem elégedett saját melle méretével és formájával, ami önbizalomhiányhoz, a szexuális élet megromlásához, önértékelési zavarokhoz vezethet.

A melleken végzett beavatkozások megoldást nyújthatnak e problémákra azáltal, hogy a kívánt formát, nagyságot, és teltséget meghozzuk a páciens számára, és ezáltal önbizalmat, önértékelést, és komfortosabb mindennapokat, pszichés megnyugvást nyerjenek.

A mai modern technikáknak és implantátumoknak köszönhetően optimális esetben minimális hegek maradnak vissza, és a felépülési idő is felgyorsult.

Rendkívül fontos hogy betartsuk a szigorú előírásokat és a plasztikai sebészeti irányelveket, és minden óvintézkedést megtegyünk annak érdekében, hogy a mellnagyobbítás minden elvárásnak, a megbeszéltek és elképzelteknek megfelelően teljesülhessenek.

Mind az Ön személyes igényei, mind a plasztikai sebész döntései nagy szereppel bírnak a műtét sikerességét illetően.

Az első konzultáció ezért mélyreható, hogy a lehető legrészletesebb tájékoztatást nyújtsuk betegeink számára a beavatkozást illetően, illetve kellő időt fordítsunk az eljárással kapcsolatos kérdések megválaszolására.

Az emlőimplantátumokat számos különböző típusban és méretben lehet elérhetőek a páciens igényeinek és testalkatának megfelelően. Az alábbiakban felsorolom néhány emlőimplantátum típust:

1. Szilikon implantátumok:
   • A szilikon implantátumok egyik leggyakrabban használt típusa. Ezek szilikon gélből készülnek, amely egy rugalmas anyag, és természetesnek tűnik érintésre.
2. Anatómiai vagy csepp alakú implantátumok:
   • Ezek az implantátumok természetesebb megjelenést eredményeznek, mivel az emlő alakját utánozzák, azaz felfelé keskenyednek. Gyakran használják az emlőaugmentáció során.
3. Texturált vagy sima felületű implantátumok:
   • Az implantátumok felületéről is dönthetünk. A texturált implantátumok kisebb mértékben mozdulnak el a helyükről, és kevésbé hajlamosak a körülöttük lévő szövetekhez tapadni.
4. Polyuretán borítású implantátumok:
   • Ezek az implantátumok egy speciális polyuretán borítással vannak ellátva, amely segíthet megakadályozni az elmozdulást és a forgást. Ez növelheti a stabilitást.

 A műtét menete:

A műtét altatásban történik. A bemetszést a mell alatti áthajlási redőben, vagy a bimbó körül végezzük.  Optimális esetben mindkét módszer szép eredményt hozhat, azonban hegesedés esetén a mellbimbó körüli metszés feltűnő lehet, a mell alatti metszés alaphelyzetben hegesedés esetén is alig észrevehető marad. Kis mellbimbó esetén a bimbókörüli metszéstechnika nem alkalmazható.

A mellimplantátum a mellkasi izom alá kerül a legtöbb esetben, de kerülhet a mirigyállomány alá is.  A páciens életvitele nagymértékben befolyásolja a beavatkozás típusát, mindkét eljárásnak lehet előnye, illetve hátránya is.  A mirigy alatti implantátum behelyezése a hagyományos megoldás, de ha a mirigy, a bőr, és a bőralatti kötőszövetes állomány kevés, kevésbé természetes formát kapunk. Az izomalatti elhelyezés ilyenkor jobb eredményt hozhat, azonban aki aktívan sportol, ott megnehezítheti a mozgást, és esély van az implantátum elmozdulására is.

Az izom alá ültetett implantátum megtartja helyzetét az izom és a mellkasfal között, a mell nehezebben ereszkedik meg gravitáció hatására, viszont ha a saját emlő megereszkedik a kor előrehaladtával,  vagy fogyás következtében, kettős kontúrú mell alakulhat ki. Ha az implantátumot a mirigy alá helyezzük, nem alakulhat ki kettős kontúr, azonban az emlőállománnyal együtt, idő és gravitáció hatására ez könnyebben megereszkedik és így elvesztheti formáját.

Az izom alatti (szubmuskuláris) és mirigy alatti (szubglanduláris) emlőimplantátumoknak mind előnyei, mind hátrányai vannak. A döntés az implantátum helyéről a páciens testalkatától, emlők méretétől, az esztétikai céloktól és az orvos ajánlásaitól függ. Itt van néhány előny és hátrány mindkét típusra vonatkozóan:

Izom alatti emlőimplantátumok (szubmuskuláris):

Előnyök:

1. Természetesebb megjelenés: Az izom alatti implantátumok gyakran természetesebb megjelenést eredményeznek, mivel az izmok borítják az implantátumokat, és enyhítik azok kontúrozását.
2. Csökkent kockázat a rippling (bőrredők) és implantátum átlátszás esetén: Az izom alatti elhelyezés segíthet minimalizálni a rippling vagy implantátum átlátszás kockázatát, különösen vékonyabb páciensek esetén.
3. Csökkent kockázat a kapszula kontraktúra esetén: Az izmok védelmet nyújthatnak a kapszula kontraktúra kialakulása ellen.

Hátrányok:

1. Hosszabb gyógyulási idő: Az izmok elmozdítása miatt hosszabb ideig tarthat a gyógyulás, és fájdalommal járhat.
2. Nagyobb kockázat a mellkasfájdalomra: Az izom alatti implantátumok esetében nagyobb a kockázata a mellkasfájdalomnak vagy a kellemetlen érzésnek, különösen a sporttevékenységek során.
3. Mammográfia lehet nehezített: Az izmok borítják az implantátumokat, ami nehezebbé teheti a mammográfiát.

Mirigy alatti emlőimplantátumok (szubglanduláris):

Előnyök:

1. Rövidebb gyógyulási idő: Az izomok elmozdítása nélkül a gyógyulási idő rövidebb lehet, és kevesebb fájdalommal járhat.
2. Nem befolyásolja az izomaktivitást: Az izmok alatti implantátumok nem befolyásolják az izomaktivitást vagy a mellkasfájdalmat.
3. Könnyebb leletezés mammográfia során: A mammográfia könnyebben kivitelezhető a mirigy alatti implantátumok esetében.

Hátrányok:

1. Nagyobb kockázat a rippling (bőrredők) és implantátum átlátszás esetén: A mirigy alatti implantátumok esetében nagyobb a rippling vagy implantátum átlátszás kockázata, különösen vékonyabb páciensek esetén.
2. Kevésbé természetes megjelenés: Az emlők esetlegesen kevésbé természetesnek tűnhetnek a mirigy alatti implantátumokkal.
3. Nagyobb kockázat a kapszula kontraktúra esetén: A mirigy alatti implantátumoknál nagyobb a kockázata a kapszula kontraktúra kialakulásának.

Fontos megjegyezni, hogy minden páciens egyedi, és az implantátum helyének kiválasztásakor az orvosnak figyelembe kell vennie a páciens testalkatát és igényeit. A döntés a sebész és a páciens közötti konzultáció és egyéni értékelés eredményeként születik meg.

A beavatkozást csak azon pácienseink számára végezzük el, akinek emlői teljesen kifejlődtek (18 éves kor felett), fizikálisan és emocionálisan stabilak, és realisztikus elképzeléseik vannak a beavatkozást illetően.

Optimális esetben a kórház a műtétet követően, másnap elhagyható, de be kell tartani a műtét utáni szabályokat.

Két hét otthoni lábadozás javasolt, három-négy hétig tilos sportolni és emelni, valamint tilosa a kar fej fölé emelése 48 óráig.

6 hétig sportmelltartó viselése kötelező, négy hétig éjjel nappal, még alváshoz is. Ezt követően éjjelre elhagyható, és csak a napközbeni viselés szükséges.

Továbbá:

1. Pihenés és gyógyulás:
   • A műtét után pihenjen és hagyjon időt a testének a gyógyulásra. Kerülje a nehéz fizikai tevékenységeket, és tartsa be az orvos által ajánlott pihenési időszakot.
2. Fájdalomkezelés:
   • Az orvos felírhat fájdalomcsillapítókat vagy fájdalomcsillapító recepteket a műtét utáni fájdalom enyhítésére. Ezeket rendszeresen szedje be, ahogy az orvos előírja.
3. Sebápolás:
   • Az orvos utasításainak megfelelően kezelje a sebét vagy varratokat. Lehet, hogy a sebeket tiszta vízzel kell mosni, majd steril kötszerrel borítani.
4. Szorosabb melltartó viselése:
   • Az orvos valószínűleg javasolni fog egy speciális kompressziós melltartó viselését a műtét után. Ez segít támogatni az emlőket, csökkenti a duzzanatot és segíti a gyógyulást. Az orvos által meghatározott időszakig tartsa fenn a melltartót.
5. Mozgás és testmozgás:
   • Az orvos előírásaival összhangban ismételje meg a testmozgást és a fizikai aktivitást. Kerülje a nehéz terheléseket és a szélsőséges mozgásokat a gyógyulási időszakban.
6. Ellenőrzések és követés:
   • Tartsa be az orvos által előírt ellenőrzéseket és követési időpontokat. Ezek a vizsgálatok lehetővé teszik az orvos számára, hogy nyomon kövesse a gyógyulást és észrevegye bármilyen problémát.
7. Hegkezelés:
   • Az orvos tanácsot adhat arra, hogyan kell kezelni az esetlegesen kialakuló hegeket vagy hegrendellenességeket.
8. Személyes higiénia:
   • Tartsa be az orvos utasításait a műtét utáni személyes higiéniáról és fürdésről. Ne engedje, hogy a műtéti terület nedves vagy koszos legyen.

• •  

Mindig konzultáljon az orvossal vagy a sebészével, ha kérdései vagy aggodalmai vannak a műtét utáni teendőkkel kapcsolatban. Az orvos a legjobb útmutatást adja a saját esetében. A pontos utasítások és időpontok a műtét specifikus jellegétől függnek.

A lehetséges szövődményeket, kockázati tényezőket minden beteggel átfogóan és körültekintően ismertetjük.

Mindenek előtt beszéjünk a kapszulaképződésről. Ez minden implantátum körül kialakul, mely a szervezet természetes reakciója. A legtöbb esetben nem okoz gondot, ez az úgynevezett Baker I. stádium. A II. stádiumnál tapintani is lehet a tokot, III. stádiumban látható a tok, és esetenként panaszokat okozhat, a IV. stádium fájdalommal társulhat. A hármas és négyes stádium irodalmi adatok szerinti is 3-5%, mely a helyes műtéti technikával csökkenthető, de nem kivédhető. Ez újabb műtét elvégzését teheti szükségessé. Továbbá az esetek 1-2%-ában kialakulhat gyulladás, sebgyógyulási zavar illetve hegesedés.

Továbbá:

Emlőaugmentáció műtét során számos lehetséges szövődmény lehet, bár ezek előfordulási gyakorisága változhat az egyedi tényezők, az eljárás típusa és az orvosi gyakorlat függvényében. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb páciensnél a műtét sikeresen zajlik, és szövődmények nélkül gyógyulnak. Azonban a következők néhány lehetséges szövődmény:

1. Duzzanat és fájdalom: A műtét után néhány napig duzzanat és fájdalom fordulhat elő. Ez általában átmeneti és a gyógyulás része.
2. Hegképződés: A műtét utáni hegek alakulhatnak ki, amelyek eltérőek lehetnek méretben és kialakulásban. A megfelelő sebápolás és hegkezelés segíthet minimalizálni a hegek megjelenését.
3. Kapszula kontraktúra: Ez egy ritka szövődmény, amikor a körülöttük lévő heges kapszula sűrűsödik és összehúzódik, ami fájdalmat és diszkomfortot okozhat. Ezt esetenként további műtétekkel kezelik.
4. Rippling: Az implantátumok felszínén bőrredők (rippling) alakulhatnak ki, amelyek láthatóak lehetnek a bőr alatt. Ez főleg vékonyabb páciensek esetében fordulhat elő, különösen a mirigy alatti implantátumoknál.
5. Aszimmetria: Az emlők aszimmetrikussá válhatnak, vagy az implantátumok különböző magasságokon helyezkedhetnek el. A kiegyenlítő műtétek esetleg szükségesek lehetnek az aszimmetria kezelésére.
6. Érzészavarok: Az érzészavarok előfordulhatnak az emlőterületen és körülötte, például érzéketlenség vagy túlérzékenység.
7. Szövetkárosodás: A műtét során károsodhat a körülötte lévő szövet, például az idegek, az érrendszer vagy a tejmirigyek. Ennek következtében bizonyos érzészavarok vagy más szövődmények alakulhatnak ki.
8. Szöveti reakciók: Ritkán allergiás reakciók, fertőzések vagy implantátumokkal kapcsolatos szöveti problémák is előfordulhatnak.

Sokakban felmerül a mellnagyobbítás saját zsírszövettel. A beavatkozás komplex, a mai modern technikáknak köszönhetően a zsírszövet jóval nagyobb mennyiségben képes megmaradni és beépülni, mint ezelőtt pár évvel.  Felszívódás így is tapasztalható, mely sok esetben kontrollálhatatlan, a zsírszövet akár 20-30 százaléka is lehet a beavatkozást követően. Egyszerre körülbelül 200 ml-t lehet beültetni, annak érdekében, hogy a zsírszövet megtapadhasson, és a beereződés a legoptimálisabban lezajlódjon.  Egy kezelés a legtöbb esetben nem elégséges, egymás után akár több műtétre is szükség lehet, hogy a kívánt hatást elérjük.

Ésszerű keretek között a kontúr javítására egy kezelés is elégséges lehet.

Mellnagyobbítás mellfelvarrással

Amennyiben a mellek nagymértékben megereszkedtek, vagy az állomány nagymértékű sorvadását lehet tapasztalni, nem elégséges csak az implantátum beültetése, kombinált kezelésre van szükség, hogy a lehető legjobb eredményt elérhessük. A mellfelvarrás menetét lásd az azonos nevű menüpontban.

Mellfelvarrás

A mellfelvarrás egy olyan kozmetikai-műtéti beavatkozás, melyet arra használunk, hogy újra formázzuk, megemeljük, és teltséget biztosítsunk a lógó, petyhüdt állományú mellek számára.

Ez a módszer kiegészítő kombinációja lehet az augmentációnak, hogy a kívánt méretet és állagot elérjük. Olyan technikával dolgozunk, mely minimális hegekkel jár, és a lehető leggyorsabb gyógyulást eredményezi.

Azok számára ideális ez a beavatkozás, akik az emlői megereszkedését vették észre a terhességet követően, de természetes öregedés folyamata által is sok nő tapasztal nagymértékű állományzsugorodást. Terhesség alatt van, hogy egy- két kosármérettel is megnő a mellek térfogata. Ezzel szemben a szülést követően a zsírszövet állománya csökken, a megnyúlt bőr megereszkedése tapasztalható. Nincs azaz edzésprogram, ami ezt a változást helyrehozhatná. A „mastopexia”, emlőfelvarrás során a kinyúlt, megereszkedett bőrt eltávolítjuk, és amennyiben szükséges, a mell állományát újra formázzuk.

A konzultáció során a páciens információkat kap, amelyek segítik a döntéshozatali folyamatokban, felvilágosítja minden lehetséges kockázatról és esetleges szövődményekről, melyek a műtét alatt és után felmerülhetnek. Nem lehet könnyelműen venni bármilyen típusú, melleken történő beavatkozást, mindig a lehetséges rizikók és a várt eredmények teljes tudatában kell lennie a páciensnek, jóval a műtétet megelőzően.

 A mellfelvarrásnak három típusa van:

• az emlőudvar körül gyűrű alakban történő bemetszés
• az emlőudvar és az alatta lévő bőr területen ejtett vertikális metszés
• az emlőudvar és az alatta lévő bőrterületen ejtett vertikális, illetve horizontális metszés, úgynevezett „invert T metszés”

A megfelelő műtéti típus kiválasztásában segítségére leszünk, hogy a legmegfelelőbb eredményt érhessük el.

A műtét menete

A műtétet altatásban végezzük. A kórház másnap elhagyható. Itt is fontos a szabályok betartása. Három – négy hétig tilos nehéz dolgokat emelni, és sportolni. Kötelező négy hétig éjjel-nappal a speciális melltartó viselése, majd további két hétig, ekkor már éjjelre elhagyható a viselet.

Lehetséges szövődmények közt megemlítendő az utóvérzés, gyulladás, érzékelési és sebgyógyulási zavar, bőr és szövetelhalás.